Az elmúlt hetekben igen érdekes levelezés történt, Éva (Gyula) hozzátartozója és köztem. A téma azok a ténybeli tévedések, amelyeket Gyula életrajzával kapcsolatban elkövettem. Írásom hat évvel ezelőtt készült, és meghaladta az idő, talán az is közrejátszott, hogy írásom főhőse, ma már mások számára is fontossá vált. Idézem Éva Történész, történelem tanár levelét: "Mindenekelőtt azt tartottam fontosnak hangsúlyozni, hogy a források tükrében Gyula bácsi nem egy létező cincár állam vezetését vette át, hanem egy összeomló cincár entitás romjain próbált meg létrehozni egy újabbat, aminek súlypontja már nem a cincár, hanem a szláv macedón lakosság volt, még ha ez elméletben élvezte is a cincárok, s más nem görög népelemek (albánok stb.) támogatását. A névleges adminisztrációs központ is átkerült Aminciuból Koszturba. De nem untatom az apró történelmi részletekkel, s tulajdonképpen igazat adok Önnek abban, hogy itt nem történelmi szakmunkáról, hanem egy csorvásiaknak szóló rövid ismertetőről van szó. Mindez azonban azért fontos, mert Gyula bácsit ma sokan nemzeti hősként tisztelik, igaz, inkább a politikai jobboldalon. elnök hívott életre egy történészbizottságot, mely Gyula szerepét vizsgálja, 2010-ben, mikor nagybátyám, László elhunyt, az elnök levélben fejezte ki a családnak részvétét, megemlékezve Gyula bácsinak a történelemben játszott szerepéről, az elnöki levelet szintén mellékelem.Mindezekért a tanárnő kérésének megfelelően az életrajzban már az új kutatások adatai is szerepelnek. Ezúton is megköszönöm figyelmességét, és segítőkészségét.